Még nincs három hónapja, hogy kialudtak a Riói olimpia és Paralimpia lángjai. Számos elemzés látott napvilágot, hol dicsérő, hol bíráló mondatokkal fűszerezve az ottani teljesítményeket. Egy biztos, a számok nem hazudnak: az érem táblázaton a 12. helyen, míg a ponttáblázaton a 16. helyen végzett a magyar csapat, míg a Paralimpia éremtáblázatán 46.-ok voltak sportolóink.

Az épek versenyein szerzett 8 aranyérem, 3 ezüst és 4 bronzéremnél többet csak a nagyhatalmak szereztek, illetve a sokkal nagyobb népességgel rendelkező országok kerültek elénk az éremtáblán. Olyanok, mint: USA, Egyesült Királyság, Kína, Oroszország, Németország, Japán, Franciaország, Dél-Korea, Olaszország, Ausztrália és Hollandia. Ha csak az aranyakat nézzük, akkor az olaszokkal, ausztrálokkal és a hollandokkal végeztünk holtversenyben. Utóbb említett három ország a több ezüst és bronzérmével előzött meg minket.
Viszont mögöttünk olyan országok végeztek, ami tovább emeli a mi teljesítményünk értékét: Brazília, Spanyolország, Kanada, Svájc, Argentína, Svédország, Ukrajna, Lengyelország, Törökország, Románia, Csehország, Mexikó, Bulgária, Norvégia, Dánia, Ausztria – többek mellett.

Ha pedig regionális szinten nézzük: a mi nyolc aranyunk mellett a lengyelek, a szlovákok, a szlovénok, a románok, a csehek összesen hét aranyérmet tudtak csak nyerni. Az egy másik elemzés tárgyát képezi, hogy mindössze négy sportágban tudtunk csak érmet nyerni. Az is árnyalja a képet, hogy Hosszú Katinka úszó egymaga nyert három aranyat és Kozák Danuta kajakozó is az egyéni aranya mellé 2-esben és 4-esben is részese volt az aranyérmeknek. Csak Szász Emese és Szilágyi Áron vívók voltak, akik egyéniben aranyat nyertek fentieken kívül. Sok sportágban csalódást okoztak versenyzőink, holott a sportági szakvezetésük érmet, érmeket remélt tőlük és mindezt le is írták, mint szakmai elvárást. Ilyen sportágak voltak például öttusa, az ökölvívás, a birkózás, a judó, a vízilabda végezetül a sportlövészet. Az egy másik igen fontos és egyelőre megválaszolatlan kérdés, hogy a csapatsportágak miért nem jutottak ki az olimpiára, miközben dől a pénz a TAO-s támogatásoknak köszönhetően. Nem voltunk jelen: labdarúgásban, kosárlabdában, kézilabdában és az alig 2 éve támogatott (de még mindig nem TAO-s sportágként) a röplabdában sem.

Az is megér egy elemzést, hogy hol vannak a fiatalok, akik éremeséllyel kerültek volna ki a játékokra? A legfiatalabb olimpiai bajnok Szilágyi Áron volt a maga 25 évével. Hiányoztak a pontszerző helyezések (4., 5., 6. helyezések) és kevés volt az ezüst- és bronzérem érem is, összesen csak hét.

Azokban a sportágakban, ahol jól szerepeltünk, ott viszont a sportági éremtáblázaton előkelő helyeken végeztünk, álltuk a világgal a versenyt:

Úszásban az USA és Ausztrália után a 3. helyen (megelőzve Japánt, Kanadát, Németországot, Oroszországot, Egyesült Királyságot, Olaszországot, Franciaországot és még sorolhatnánk…) Vívásban Oroszország mögött 2. helyen végeztünk, az olaszokat, a franciákat, az amerikaiakat, a kínaiakat) megelőzve.
Kajak-kenuban, pedig Németország mögött szintén a 2. helyen végeztünk és tizenhét országot utasítottunk magunk mögé.
Az is érdekes, hogy sok „betliző” sportági vezető közül egyedül a férfi vízilabdázok kapitánya, Benedek Tibor gyakorolt önkritikát és mondott le. A többiek? Senki nem érzi közülük, hogy felelős az eredménytelenségért?
A paralimpikonok túlteljesítették az előzetes várakozásokat – igaz kissé aláterveztek óvatosságból – ugyan csak egy aranyat nyertek, de a sok ezüst-, bronzéremmel elégedett lehet a sportvezetés. Rióban összesen nyolcvanhét ország szerzett legalább egy érmet, például Portugália és Ausztria egy bronzérmet szerzett mindössze.
A Rióban megnyert érmekkel immáron összesen ötszázegy olimpián szerzett érmünk van, amelyből százhetvenhat arany-, százötvenegy ezüst- és százhetvennégy bronzéremből áll a kollekció.

Érdekes, hogy aranyéremből van a legtöbb: nagyobb baja a sportnak soha ne legyen!

 

Rátonyi Gábor