Honi labdarúgásunk a legnépesebb sportág: a legnagyobb létszámban ebben az ágazatban vannak leigazolva  sportolók, mintegy 300 ezren. Ebben a számban benne van mindenki. A legkisebbektől az öregfiúkig. A futball az egész világon a legnépszerűbb sportok közé tartozik, így értelemszerűen itt forog a legtöbb pénz is (versenyben néhány más sportággal .

A világ más országaiban hatalmas nézőszámok, irdatlan reklámpénzek jellemzik  a foci-businesst. Magyarországon  is nagy összegű reklámpénzek és TV jogdíjak, jelentős állami és szponzori támogatások mellett zajlanak a futball események, igen csekély – és sajnos egyre csökkenő – nézőszám mellett. A bajnokságok színvonala változatlanul gyenge, a hazai fiatalok helyett másod-harmadbeli játékosokra költik az egyesületek a pénzüket. A futball ma Magyarhonban játékos nevelés-és adásvételből áll elsősorban a szisztematikus, türelmes, nem fiatalkori eredményt hajszoló szakmai munka helyett. Ezért sincs 40 éve a magyar futballban számottevő eredmény. Kupacsapataink korai nemzetközi megmérettetéseken maradnak alul a mérkőzéssorozatok elején. Nincs számonkérés, csak ömlik a pénz a futballba, az eredményeket pedig –már szinte reménytelenül – várjuk. Reformokról beszélnek ugyan, de látszata nincs mindeddig. Ígérgetések, hangzatos nyilatkozatok jelennek meg a médiában a változásokról ,a fejlődésről, de csak üres szólamok mindezek. A magyar labdarúgás a világ országai között az eredményei alapján évek óta  a  40. hely környékén tanyázik és még mindig a  Puskásék által megteremtett nimbusz árnyékában játszadozunk. Mert ez csak játszadozás, nem futball. Amikor már sikerként kell elkönyvelni, ha legyőzzük Máltát, Ciprust, Gibraltárt, vagy Feröert, akkor nagyon nagy a baj! A futball ma gazdasági tevékenység is, nemcsak sport. Az, hogy számos műfüves pálya épült az utóbbi években és nőtt a játékosok száma az dicséretes, de az edzők hozzáértése az eredményekben tükröződik. Véleményem szerint nem felnőtt csapatokhoz kellene neves trénereket hozni, hanem ezeket az igen magas összegeket az utánpótlás nevelésben alkalmazandó külföldi edzőkre kellene költeni.  Jó, hogy sorra alakulnak a Labdarúgó Akadémiák, de ezek hatékonysága megkérdőjelezhető. Ugyanis itt ugyanúgy hazai edzők oktatnak (akik még a felnőttek szintjén sem felelnek meg). 10-15 külföldi szakembert kellene megfizetni és adni nekik 5 évet eredmény-kényszer nélkül, csak  szakszerű képzést várva el tőlük, miközben a hazai feltörekvő edzőknek taníthatnák módszereiket.

Vagy átütő, teljeskörű képzés-átalakítás következik, vagy maradunk az időnkénti részsikereknél, ami a szemfényvesztés kategóriája.

Minden induló újbajnoki idénytől és nemzetközi kupa, ill. válogatottat érintő selejtező sorozattól csodát várunk, miközben minden marad a régiben, lassú lépésekkel araszolgatunk:  12 csapatosra csökkentett NB I, ill. a fiatal játékosokat szerepeltető csapatok nagyobb támogatáshoz juthatnak.

A fentiek alátámasztásául néhány adat a magyar fociról:

Két évvel ezelőtt (ma se nagyon más a helyzet) a 6 NB I-es csapat éves kiadása 17,8 milliárd Ft volt, míg bevételei csak 13,8 milliárd Ft-ot tettek ki. Az ezt megelőző 4 évben a labdarúgás halmozott vesztesége meghaladta a 10 milliárd Ft-ot. Játékos „kereskedelmünk” 750 eurós veszteséggel működik, közben szomszédainknál (Szerbia, Horvátország, Románia) 2-3 millió eurós nyereséget könyvelnek el.

Egy neves sportközgazdász számai szerint a külföldön játszó magyar focisták piaci értéke 48 százalékkal (!) esett vissza  néhány év alatt, ami azért már vészharangnak is felfogható. Az is beszédes, hogy felmérések szerint a 30-40 évesek felét abszolút nem érdekli a magyar futball.

A Futball Akadémiát végzők (kb. 400 gyerek) 94 %-a 21 éves koráig nem lesz NB I-es futballista és csak közülük 25 gyerek fog megélni futballból. Ez a szám is a képzés tarthatatlanságát jelzi.

A 2013–as futball idényben mindössze 3050 fős volt a z első osztályú mérkőzések átlag nézőszáma, ami azóta sem nőtt számottevően. Még riasztóbb, hogy a  hazai foci népszerűsége egyre csökken, egy felmérés szerint  72 %-os a társadalmi elutasítottsága.

Mindez Puskás országában.

Komoly, sürgős változások szükségesek,mert a fociba öntött pénzek mennyisége és azzal aránytalanul bántó eredménytelensége társadalmi feszültségeket szül, amelyre pedig a sportnak nincs szüksége.

Rátonyi Gábor