Mint már az előbbiek során is emlegettük, az olimpiai játékokkal kapcsolatban megfigyelhető egyfajta rotációs rendszer. Vagyis kétszer egymás után soha nem rendeztek még ugyanazon a földrészen olimpiát. 2024-ben Európa várható vetélytársa az USA (Boston), Budapestnek pedig Hamburg, Párizs és Róma. Thomas Bach, a NOB nemrég megválasztott elnöke pedig kezdeményezte, hogy ne csak a 8-10 milliós megapoliszok, hanem a kisebb, 2-3 milliós városok is rendezhessenek olimpiát. (Hogy Budapest esélyeit ez mennyiben növeli 2024-re, az még a jövő zenéje – megjegyzés a szerkesztőtől.)

A Szocsi Téli Olimpia beruházásainak hetvenöt százaléka a térség fejlesztését érintette. A költségek azért tűntek horrorisztikusnak, mert az infrastruktúra színvonala több évtizedes lemaradásban volt. Ha 2024-ben esélyt kapunk, rengeteg EU-s fejlesztésre nyílhat mód nálunk is, melyek közt szintén szerepelni fog az infrastruktúra javítása. Amíg persze nem kapjuk meg a rendezési jogot (2017-ben dől el) addig tilos belekezdeni az olimpiai létesítmények megvalósításába.

Tervezni persze szükséges. És hét év alatt bőséges idő áll rendelkezésre a fejlesztésekhez.

A városfejlesztés irányai lehetnek: Gázgyári területek, Hajógyári sziget, Csepel sziget, Margitsziget, Városliget, Rákosrendező, Népliget, Ludovika, Liszt Ferenc repülőtér – többek között -. (A felsoroltak sportfelületekként is szóba jöhetnek.) Mindezek esetében természetesen kulturális területfejlesztések is bekapcsolódnának, a tervezésben pedig az utóhasznosításnak is nagy szerep kell jusson.

A Duna-menti olimpia tervezése tűnik realitásnak, a hajóközlekedés fejlesztésével egyidejűleg. Ez korszerű légpárnás vízi járműveket, új kikötőket jelentene, természetesen a metró közelségében. Az olimpiai falu utóhasznosítása is kulcskérdés. Fontos a szálloda-kapacitás bővítése, ami elsősorban magántőke bevonásával lehetséges. Szóba kerülhetnek lakóhajók akár a Dunán is.

Ami érdekes adat: 3600 alulhasznosított terület van Budapesten, ebből 1500 teljesen üres. Tehát ezeket vélhetően nem kell megvásárolni, ha azok integrálhatók az olimpiai fejlesztések körébe.

Az is az előírások között szerepel, hogy az olimpiai falu és az egyéb helyszínek között nem lehet több mint 50 perc az utazás tömegközlekedéssel. Az olimpiai résztvevők szállítására (ebben mindenki benne érthető) körülbelül 5 000 jármű szükséges. Hozzávetőleg 6-8 millió belépőjegy eladásával lehet számolni, mely jegyárakat a NOB mindig a házigazda állam helyi fizetéseihez igazítja.

Átalakítható és visszabontható stadiont lehet építeni a nyitó ünnepségre és az atlétikai versenyekre (60 ezer fő befogadóképességgel). A rendezésbe bekapcsolhatóak a veszprémi, debreceni, győri sportcsarnokok is a terem sportágak számára, az épülő Puskás Stadion pedig a labdarúgó mérkőzések helyszíneként vehető számba. (2020-ban már itt rendeznek futball EB mérkőzéseket.) Az Olimpia programja két hétig tart, így a teremsportágak kétfelé oszthatók. Tehát nem minden sportágra kell sportcsarnokot rendelkezésre bocsátani.

Budapest értelemszerűen nem engedhetné meg magának azt a luxust, hogy csak egyetlen olimpiára építkezzen. Kizárólag olyan tervek mellett szabad elköteleződnünk, amelyek egyébként is a tervezett irányba viszik a városfejlesztést. Egy hazai rendezésű olimpia sikere viszont sokat emelne nemzeti presztizsünkön, identitásunkon.

 

Negyedik, záró fejezet következik.

Rátonyi Gábor